VISSZANÉZTEM a legutóbbi posztom dátumát: 3.hó azaz március, ha nem tévedek. Próbáltam egészen idáig írni Nektek, magamnak, meg persze csak úgy szórakozásból is, de nem ment. Mindössze rövidke zsebkendő-foszlányokat sikerült összegyűjtenem, tanulságos záróakkordokkal, de ezek nem hatásosak. AZÓTA, tehát fél év alatt sok minden megváltozott. Nyáron tapasztalgattam az élet ízeit állásinterjúk formájában, rájöttem, hogy minimális összegekért is mennyire sokat kell dolgozni. Emellett elhatároztam, hogy többet szeretnék letenni az asztalra, mint holmi közgazdász diploma, szóval megcsinálom az emelt törit és szerzek többletpontokat a felvételihez (többletpont alatt NE értsd: gyerekvállalás, értsd: nyelvvizsga) és akkor irány a ... valamelyik egyetem, remélhetőleg Pázmány jogon az igazságügyi. Valószínűleg nagy nyári pangásaim közepette ez volt az egyik legmeggondolatlanabb ötletem, de már félig belevágtam egy felsőfokú angol nyelvvizsga keretében. (Naná, én hülye, mazochista ismét a Rigó utcás ELTE-s nyelvvizsgára mentem, mert kell nekem a kihívás, meg amúgy is, ha már vizsga, akkor küzdjünk érte és szívassuk magunkat szándékosan...) De a lényeg: amit eltervezünk, az legyen is hiteles és vigyük is véghez, na. VÉGHEZ is vittem nyáron a 100happydays challenge-et, (100boldognap kihívás - de furán hangzik így) ami lényegében először végső elkeseredésemben egy kínálkozó kiutat jelentett nekem a körülményekről való gondolat-elterelésre, de kb. a 10. napnál rájöttem, hogy komolyan, tényleg van minden napban valami csodálatos, csak meg kell találni. Ennek köszönhetően beállt nálam egy pozitív változás, ami arra késztet, hogy a hülyékre pazarolt idő helyett arra fordítsam azt az energiát, hogy megkeresem a jó dolgokat a napomban. A NYÁR első része borzalmasan, az augusztus frenetikusan telt. Egyrészt, mert kiélhettem szervezői-angolul beszélő-hú de jó turizmusosnak lenni- szadista hajlamaimat egy hét horvátországi kempingezés során, ami baromi nagy buli, másrészt, mert alapból jó hangulatban telt és ténylegesen nyugalom honolt mindenhol, minden téren. AMI még újdonság lehet, hogy elkezdtem a jogsit. Az hagyján... De, Úristen, lassan befejezem! Ez azért tölt el rettegéssel, mert félek magamtól miközben vezetek. Jó lenne kitalálni hozzám valami telefonos alkalmazást, hogy hol /nem/ vagyok. (Már majdnem elütöttem egy galambot is - ezek a veszprémi galambok öngyilkos jellegűek, amúgy.) Vezetés témakörben még annyit, elő-vagy utószónak, aminek akarjátok, hogy ugyanaz a helyzet, mint Kormos Anett humorista édesanyjánál: én is arra fordítom a kormányt amerre nézek, tehát ha látok jobbra valamit, az előbb-utóbb szemben is lesz, nyugi. EBBŐL nyilván az a következtetés, hogy ez egy marha nagy káosz és én sem tudom pontosan, mit akarok kezdeni magammal, csak csináljak már valami többet, mint hogy létezem és vegetálok a Pannon Egyetemen. Na, ez lényegében lefedi a lényeget. Egyébként pedig a szállodát szeretném mixelni a jogi ismeretekkel, szóval, szállodában dolgozó jogi szakember-féle lennék, ha leszek. (Így nyugodtan jöhetek majd a kötekedő vendégeknek a fenyegetés fogalmával a BTK-ból, végső soron én is fenyegethetem(!) őket azzal, hogy ha tovább kötekednek a recepción, rájuk hívom a fél TEK-et. Így aztán majd nagyon fog mindenki szeretni és zseniális főnök válik belőlem.) Szumma X: Ne üljünk meg négy lovat egy popóval, de én azért megpróbálom.
