Nem kis energiám van abban, hogy 7. éve az összes nyaralásunkat/tavaszolásunkat/utunkat én szervezzem meg, mert egyébként ez a helyzet, így számomra elég evidens volt, hogy ezt választom következő témának. Mivel könnyebben olvasható, és Nektek is jobban tetszett (emlékeim szerint - ki tudja hol volt az már?), így ismét megkísérlem pontokba szedni a dolgokat, és bele is vágok, mert biztos unjátok ezt a sok rizsát.
1. Az előkészületekkel kapcsolatban a lusta emberek utazás napi reggele a következő:
A GONDOLAT: Írogasson a franc listákat. Majd felkelsz 2-2,5 órával hamarabb, elmész futni vagy edzeni, lezuhanyzol, megeteted a kutyát, elmész a közértbe, szendvicseket gyártasz, megváltod a világot háromszor, és emellé szép nyugisan átgondolod, hogy a 6 pár cipő mellé kell-e majd az a még plusz N darab (ahol N konvergál a végtelen irányába), attól függően, hogy mit mond az Accuweather arra a hétre.
A MEGVALÓSULÁS: Reggel (ugye a fél óra (4x) plusz alvás miatt, amiért odaadnád az életed is) rohanva levonszolod a legfelső polc legtetejéről 90 tonnás, te-méretű bőröndödet, ami általában a fejedre és/vagy a lábadra esik, így nincs szükséged kávéra. No. 1. probléma megoldva. Ránézel az órára, elengedsz egy kedves "b_sszameg / teringettét, már megint ez van"-t, és akkor kezdődik a haláltusád a 35 négyzetméteres lakásodban, amiben hirtelen úgy eltűnik minden, mintha egy feketelyukban élnéd az életed.
2. A pakolás fázisa:
A GONDOLAT: Mindent szépen, rendezetten, derékszögben behajtogatsz, cipők a cipők helyére, neszesszerbe mehet minden kis piperecucc, semmit sem hagysz ki és még a kocsiba is be fog férni minden.
A MEGVALÓSULÁS: Rohangálsz ide-oda, és csapkodsz, mint hal a szatyorban, mert baromira nem kéne a turnusváltáskor, pont délben, autópályán rohadni, így összegyűjtesz a lakás random pontjairól, bizonyos profilba illő dolgokat, bevágod őket a bőröndbe 5 méterről, majd rohansz tovább. Elszomorításnak: ne aggódj, ha eddig nem fértek be a cuccaid, most pláne nem fognak. Ilyenkor ugyanis mindent, de tényleg mindent akkor találsz ki, és így esik meg, hogy át sem gondolod hova mész, azaz 6 napra elraksz 17 felsőt, 4 ruhát, körmöscuccot UV-lámpával és eszközökkel együtt (igen, igaz történet alapján:))), órakollekciót dobozostul, hajformázó elektronikai cuccokat, stb., egy szóval minden szirszart. Amikor már látod a végét, akkor kiderül, hogy túl sok a cucc, esélyed a bőrönd becsukására oly kevés, mint ernyedt zokniban a friss levegő, így a trehányul behajigált ruháidnak ránézésre a felét kihajítod. (Persze örülsz, hogy (+/-) 40 fokban lélegzel és vonszolod magad az utcán, nyilván sem a hajformázót, sem a körmös cuccot még csak gondolat gyanánt sem érinted, ellenben egy-két ruha jól jött volna, így kénytelen vagy a) venni valahol, mert a szükség nagy úr, vagy b) kölcsön kérni valakitől 3 számmal nagyobbat, amiben úgy nézel ki, mint aki egy szanatóriumból szabadult.)
3. Az indulás fázisa:
A GONDOLAT: Minden flottul megy, nincs késés, a kocsiba minden befér, mindenki friss és fitt, a külsőd tökéletes ahhoz, hogy úgy nézz ki, mint aki tényleg nyaralni indul.
A MEGVALÓSULÁS: A fenti mondat ellentéte. Izzadtan, kriptaszökevény kinézettel levonszolod fél lábbal-kézzel taszigálva a bőröndöt, ami nettó 7-8 perc egy olyan embernek, mint én, mert ugye legalább egyszer mindig fennakadsz valami korlátban vagy a bőrönd kerekével a rácsokon - ha nincs rács, akkor is beakad valahova. Miután már minden és mindenki indulásra kész, a kégli zárva, szóval már agyban sincs senki a lakásba ragadva, akkor derül ki hirtelen, hogy valakinek pisilni kell. Oké, kezdődik... visszamászol az x. emeletre, lebontod a 4 lakatot, zárat, biztonsági cuccost, kinyitod a vizet, majd a dolog végeztével ugyanez visszafele. Szuper.
A kocsiba minden befér teóriája - ismét a lustaságból adódóan - kicsit megdől, mert az utolsó üres lyukakat kell kitölteni a csomagtartóban, az extrán összeszedett, full felesleges cuccokkal, ami gyakorlatilag egy kora reggeli Tetris játékkal ér fel. Ha ez is megvolt, akkor jön a mennyei áttörés, végre elindultok, oké, a nehezén túl vagy...
...de amikor átlépnéd a határt... általában akkor jön az, hogy...: "A rohadt életbe, az útlevelem otthon maradt!"
