Hihetetlen mennyire rafinált (szebb szó nem jut eszembe) a magyar oktatási rendszer. Épp a mesterképzési szakok meg a felvi.hu kismillió oldala van megnyitva, mert eljön lassan az az idő, hogy dönteni kell, erről is.

Most különösen nehéz. Tele van minden a bizonytalanság ígéretével, sosem tudni mit hoz a holnap. Olyan, mintha csak ma lett volna, hogy elköltöztünk Veszprémbe és elkezdtük az egyetemet, most pedig, aludtam kettőt, és mindjárt diploma. Annyira furcsa kimondani. Sokat vártam rá, kisgyerek koromtól fogva arról álmodoztam, hogy én is olyan ember leszek, akinek diploma van a kezében. És most tessék, itt vagyunk, de sajnos nem úgy, ahogyan gyerekfejjel megálmodtam. A felnőttek világában, ahol mindenben kompromisszumot kell kötni és nincs olyan, hogy tökéletes választás, nehéz racionálisan mérlegelni. Személyes nézeteim szerint, ha belefogsz valamibe, akár tetszik, akár nem, azt végig kell csinálni. Szóval így fogok én dönteni a saját jövőmről hamarosan...

Számításba vettem a lehetőségeket, amik előttem állnak: elsősorban PE, de ott volt még a BCE, BGE, MET, meg a jó ég tudja mostanában hova és mit hívnak meg keresztelnek át főiskolák, egyetemek (merthogy színvonalasabb egy névtől ugyan nem lesz egy oktatási intézmény, az is biztos).
Egy időben nagyon rá voltam pörögve erre a 'legyünk Corvinusosok' témára, aztán, mire nagyjából kibogoztam a pontokat, plusszokat, felvételit, PÉNZeket, stb., addigra bejelentette valaki onnan fentről, hogy bocs, de a Corvinus megszűnik. Na, azóta a Corvinus történetesen nem kevesebb, mint háromszor szűnt meg, de "furcsa mód", még mindig működik... És erről a bizonytalanságról beszéltem fentebb, és ez jellemzi az oktatáspolitikát, és így stabil a mi oktatási rendszerünk, és mindenki átlát rajta, és mindenki tudja, és mégis egyre rosszabb. 

Nyilván ott lebegett a Veszprémben maradás lehetősége is, ami most már, végiggondolva, az egyetlen racionális döntés, amit hozhatok. Itt az uniós pénzek nem vonják maguk után a korrupciót, (cikk utolsó bekezdését lásd itt, összehasonlítva az első 2 bekezdéssel, húdeciki), itt nincsenek botrányok, - a hallgatókat legalábbis próbálják óvni ezektől a dolgoktól -, egy szóval: itt relatíve normálisan el lehet végezni az egyetemet.
És kövezzetek meg, és forgassátok meg bennem a tőrt háromszor, de én végzem szépen itt vidéken a kis egyetememet, amit még -na, kimondja-e?- kedvelek is.
A többieknek meg jó küzdést kívánok a bürokráciával... puszi.