Nos, a párkapcsolatomban akadnak néha krízispontok. Kinél nem?
Kérem tegye fel a kezét jó magasra, hogy lássam. Örömmel (avagy szomorúsággal) konstatálom, egy kéz sincs a magasban.
Apró dolgok, amelyeken emberek, párok, szülők-gyerekek, sőt idegenek (!) veszekednek. Mindig, mikor elmesélem bárkinek, nevetek rajtuk, mert külső szemlélőként és utólagosan elmesélve olyanok, mint a kabaré jelenetek a 80'as évekből.
De emellett a mindennapok szerves részeit képzik a veszekedések. Fura tény, de még akkor is tudunk veszekedni vagy vitatkozni, mikor azt észre sem vesszük. Ezt hívják intraperszonális kommunikációnak. Nos, remek, hogy ilyeneket tudok.
(Ezúton is köszönettel tartozom G.Éva tanárnőnek, hogy ilyen remek előadásokat tartott és 5-össel jutalmazta a befektetett munkámat a vizsgadolgozaton!)
Zárójel bezárva, a lényeg, hogy mindig ott lesz az az elmosatlan edény, rosszul tárolt felvágott, széthagyott ruhakupac, ami miatt kitör a botrány. Végtére is tanulságként levonhatom: sokkal jobb morcogni kicsit a másikkal ilyen apró dolgokon, majd kibékülni. Miért?
Mert van valaki, akivel megosztom az életem, és ez nem kis dolog.