Most, hogy van egy szusszanásnyi időm, hajnalok hajnalán, úgy döntöttem, ismét készítek nektek egy bejegyzést, így fel is avatom az új gépemet a blogírás alkalmával.
___________________________________________________________________________________________
Hol is kezdjem? Ez a félév nagyon durva volt. Ha azt hittétek, hogy az eddigiek, amikről írtam nektek, kicsináltak, akkor nagyon tévedtek, és én is tévedtem akkor, mert EZ volt az a félév. Az ördögi 6-os szám, az a bizonyos 6. félév, ahol, ha nem hozod ki magadból a maximumot, bukik az előző 2,5 év munkája és csúszik minden. Itt gondolnám egybekötni a címet a tartalommal, ugyanis kegyetlen, hogy az emberek többsége milyen nagymértékű "csőlátással" bír. Sokszor megkapom a közvetlen és nem annyira közvetlen környezetemtől is, a "te mekkora mázlista vagy, hogy átmentél a vizsgán, zh-n", vagy a "neked mindig minden olyan könnyen sikerül és ez nem fair" mondatokat, ide sorolnám még a "te nem tudsz hibázni" kijelenést is. Aki itt kilépne és bezárná magasröptű írásom ablakát, annak mondom, hogy ezeket nem önfényezésnek írtam, hanem mert baromi rosszul szoktott esni. "Mi van?! Meghülyültél?" - kérdezhetitek most, de ez a helyzet.
___________________________________________________________________________________________
Szeretném tisztázni a dolgokat, mert meguntam a sztereotípiákat. Igen, tényleg könnyen megy - látszólag, igen, tényleg nehéz veszíteni - valóban. Nagyon sablonos, tudom, de az a jéghegy-hasonlat, amit boldog-boldogtalan osztogat Facebookon, nem véletlenül létezik (úgyhogy ennek örömére én is csatlakozom a sablonossághoz, és nagyon sablonosan megosztom ezt a sablonos képet). Mindenki a sikert látja. Azt, hogy a végén nagy az öröm. Azt, hogy megkönnyebbülsz, mert egy nagy teher leggördül a válladról. Azt, hogy ismét meg tudtál felelni azoknak a rohadt elvárásoknak, mert igen, tétje van, méghozzá komoly tétje. 

És akkor jön valaki, aki a fejedhez vágja, hogy egyszerűen mázlista vagy... Akkor most jöjjön az, ami a nagy "mázli" mögött van. Azt gondolom, senki sem járja a te utad, így nem tudja, mit élsz át... Nem látja, hogy minden este hajnalig tanulsz, próbálod kisajtolni magadból az utolsó lehetőségeket, bármi is legyen, mert sosem indulsz el úgy, hogy ne tudd a dolgod legalább egy jó közepesre, de ott van még az extra feladat, és mindenkinek meg kell felelni, mert nincs olyan, hogy 'nem jó', emiatt felborul a bioritmusod és az egész szervezeted hülyén viselkedik. Azt sem tudja más, hogy a nyomás miatt, ami rád nehezedik a feladatok miatt, az éjszaka közepén is, álmodból felébredve sokszor rádtör a sírás; ahogy azt sem, hogy az igazi bulizás/partyzás számodra nem opció, mert minden nap jelen kell lenni fejben... azt sem, hogy a kudarc megpróbál lehúzni, és igen, számtalanszor van, hogy fel akarod adni a francba az egészet; azt sem, hogy hányszor állsz fel a teljes reménytelenségből és mész tovább, mert a kitartásod visz előre; azt sem, hogy mennyire keveset találkozol a szeretteiddel, barátaiddal, mert 'a tanulás és a diploma az első', amiért feláldozod a drága időt. Azt sem látják, hogy bizony sokszor kerülsz dilemmába és mindig választanod kell, mert ott a cél, ott az álom, és a mondás szerint 'a kemény munka kifizetődik', pedig másra sem vágynál jobban, mint egy szabad estére (és ugye karikátlan szemekre); azt sem, hogy baromi nehéz helyzetekben általában ultimátumot kapsz, és igen, akármit csinálsz, az valakinek rossz lesz. Erről pedig nyilatkozni az tud, aki meg is élte/éli ezeket a folyamatokat és körforgásokat, mert igen, hogy úgy mondjam, ez az élet maga.
___________________________________________________________________________________________
Aztán jön a csoda, és valahogy mindig sikerül. És ez nem mázli, nem puszta szerencse, ez minden, amit fent felsoroltam, és hit, saját magadban, az álmaidban, és abban, hogy megcsinálod, mert képes vagy rá. És ez a felkészültség. Ha nincs is teljes igazság, azért a jutalom általában nem marad el. A titok? Nem rögtön kell várni a varázslatot. ÉVEK kellenek, hogy a sok tapasztalat, befektetett idő, kemény munka, energia, könnyek, éjszakázások, áldozatok, b@+_dmegolások, algopyrinek, érdekütközések beérjenek, és végül valami nagyszerű történhessen. 
Minden nap egy lehetőség, kis lépésekkel, iszonyú nagy kitartással, sok-sok munkával és türelemmel lehet csak véghezvinni olyat, aminek nagy ereje lesz.
Mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő...