Megtörtént az elképzelhetetlen. Sikeres makróvizsga, ezt konkrétan nem hiszem el. Hála Istennek, ebből sem kell tovább szenvedni, nincs többé makró, éljen a demokrácia.

Ma egy versrészletet prezentálok, ami nagyon kedves nekem, főleg, hogy Reményik Sándortól származik, aki az egyik, ha nem a kedvenc költőm. Talán valakinek megtetszik, mert valakire ráismer ebben a pár sorban:

Van egy barátom, végzetesen más, 
És végzetesen mégis egy velem. 
Én végigálmodom az álmait, 
Ő végigéli az én életem. 


Ő helyettem is él, szenved, szeret, 
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet, 
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton. 
Én benne eltemetett vágyaim 
Hazajáró lobogását látom. 

Ezt még pár éve találtam böngészés közben, igencsak megérintett. Irodalmon gimiben egy rakás verset elemeztünk sorról sorra, már a könyökömön jött ki az "xy sorban található zy főnév arra utal/azt sugallja, hogy..." mondat. De aztán elkezdtem gondolkodni, hoppá, lehet, hogy nem is volt olyan hülyeség. Be kell látni a sorok mögé és néha nem árt, ha az ember a konnotációt keresi. :)