Nos.Elhatároztam magamban egy csomó dolgot. Többek között azt, hogy lejárok futni minden második este a háztömb körül, amint elkezdődik a 2.félév az egyetemen. Többek között azt, hogy rögtön elkezdek tanulni, ha van valami új anyag, hogy ne járjak úgy, ahogyan az első félévben. Többek között azt, hogy most valami 'szenzációs' posztot fogok írni.

Update info: egyik sem sikerült.

Na, viccet leszámítva körülbelül olyan fáradtnak érzem magam, mint gimnázium első évében. Pedig nem kéne, nincs semmi nehézség az egyetemen, a nagy titok: tanulni kell. 
Mégis a mai első számvitel előadáson pislogtam, mint pocok a lisztben és mindeközben a társadalom egyik kevésbé hasznos tagjává kezdtem érezni magam. Ebből a némiképp negatív állapotból csak az mentett ki, hogy kiderült: szerdától ismét lehet menni teniszedzésre és ez finoman szólva igen csak jót tett a lelkivilágomnak. Ami pedig ennek tetejébe megkoronázta a napomat, hogy magamnak főzöcskézhettem vacsorát. Egészen jól sikerült, így végtére is a számvitelen bejött gondolatokat felváltotta a jókedv. Eljutottam odáig, hogy megértem a tananyagot, ha majd meg kell értenem, vagy ha úgy adódik, hogy egy kínos vészhelyzetbe kénytelen vagyok arra összpontosítani (mint ahogy már sokszor előfordult velem).
Még valami. A nap csúcspontja az volt, amikor a nemszabadkimondani, mert nemreklámhelye LIDL-ben rátaláltam a kb. 13 éves korom óta keresett RELAX-PÁRNÁRA. Mondanom sem kell, rögtön lecsaptam rá 6 évnyi vadászat után.

És eljött az a pillanat, hogy ismét megállapítsam: minden blogbejegyzésem végére lesz valami tanulságom - ennek ellenére nem én vagyok a Magyar Népmesék, egyelőre.
Tanulság: eljutottam a poszt végére odáig, hogy végül is nagyon jó nap volt ez a mai. Ha mindenben a pozitívat és a szépet keresem, az élethez is jobb kedvvel állok hozzá!