Ahogy ígértem, folytatom a Párizshoz kapcsolódó irományt, bár lelkesedés és kedv híján kissé nehéz lesz. Mégis úgy érzem, hogy írnom kell, tehát írok is! :)

Az előző posztomat azzal fejeztem be, hogy némiképp hűvösnek volt mondható az időjárás Párizsban, míg itthon tombolt a +45 fok. Mit volt mit tenni, - magyar ember nem hülye ember - "hajmosás" fedősztori alatt befűtöttem hajszárítóval, mondván, miért is ne?! Nos, 5 éjszakán keresztül fűtöttünk a hajszárítóval (lehet, hogy azért ment tönkre??! ez tényleg most ugrott be), mivel a légkondícionáló berendezés csak hűtésre szolgált. Erre már rögtön azután rájöttünk, hogy első este feltekertük 25 fokra és a szobában egyből 19-ről 15 fokra csökkent az átlaghőmérséklet, szóval inkább nem próbálkoztunk, mert a végén megjelentek volna a fürdőszobában a jégtáblán úszkáló ilyen-olyan sarkköri állatok. 

A következő gondot a 3 csomagnyi töltős elemem lemerülése okozta, hirtelen mindegyiknek elege lett belőlem, vagy a nyomáskülönbségből, vagy egyszerre a kettő, de nagyon nem óhajtott működni, így persze minden "legfontosabb pillanat" képnél szépen elsötétedett a kijelző és erőszakosan kérte, hogy cseréljek elemet, de nem cseréltem. Mérges lettem. Megoldottuk, egy 5 mp-el rendelkező kamerás telefonnnal fényképeztük végig az egész utat... Nem mondok semmit, sokkal jobb volt, mint a semmi. Milyen jó, hogy vittem videokamerát, így legalább azzal meg tudtam örökíteni a legszebb pillanatokat, s ezzel emberközelibb az egész és bármikor visszanézhető!
Az utolsó probléma, amibe ütköztünk, hogy a franciáknál a reggelin kívül semmi sem nevezhető normális ételnek. Fantasztikus volt minden reggel arra lemenni, hogy az igazi frissen sült francia baguette illata járta be a reggelizőt, a croissant isteni finom volt. Hiányoltam a sajtokat - mekkora sajtimádó népség a francia - minden reggel lyukacsos Pannónia sajt várt minket, se egy kis Camembert, se egy kis Saint Agur, de a reggeli így is zseniálisnak volt mondható. A vacsiról inkább most nem ejtek szót, illetve egyet mégis: félig nyers-félig sült csiga avagy zúza díszelgett zöld saláta ágyon (?? vagy mi volt az, fikuszlevél? örök rejtély, lehet, hogy felfaltam egy pálmát...). Nem tudtam eldönteni, nem is akartam, most se szeretnék róla hosszasan elmélkedni. A vacsorák ilyen kaliberűek voltak. És megettem mindent, mert éhes voltam...Grr. Borzongok.

Ha összegeznem kéne, akkor viszont azt mondanám: minden bonyodalom ellenére, életem egyik legjobb útja, utazása!
• Hol kezdjem? Láttuk a Loire-menti kastélyokat, melyek különböző remek megoldásokkal szolgálták az akkori korok igényeit, s emellett remekül megfeleltek a főúri igényeknek, pompának. A Versailles-i kastély maga a csoda - leszámítva azt a sokkoló tényt, hogy XIV. Lajos korában a sarokba ürítettek, de szó szerint. Persze, kastélyra és több ezer hektáros kertre volt, de illemhelyre már nem telt a "szűk költségvetésből", így kell ezt, kicsire nem adunk. Számomra megdöbbentő, hogy míg 'odakinn' több ezren haltak éhen, a királyt nem érdekelte az egész és élt, mint ahogy a mondás tartja. (Akárcsak ma, de politikába most nem megyek bele.) Borzalmas kor lehetett, mellesleg. A pór népnek, úgy értem.
• Jártunk a Louvre-ban, illetve a Notre Dame-ban (1.rész, nem részletezem). Együtt említem őket, mert csalódtam sajnos. Csak a tömeget látni, semmi mást, mindenki lökdösődik. Főleg a Notre Dame-ban. Egy szent helyet nem ily tisztelet illet meg. Louvre: ember a köbön. Botrányos. Hatalmas. Ennyi. De nagyon szép mindemellett, hiszen nagy része királyi palota volt, alapvetően tehát fenséges és méretes.
• A Musée d'Orsay és az Invalidusok Dómja nagyon-nagyon tetszett. Sétáltunk (futottunk inkább) egyet a Tuileriák Kertjében, hajóztunk, sétáltunk a Szajna-parton, néhol igazi harmonikás francia muzsikaszó ütötte meg a fülünket, így ez megadta a kellő hangulatot az abszolút romantikus andalgáshoz. 
Ebből az összképből persze nem hiányozhattak a kis part-menti boutique-ok (butikok), ahol könyvet, festményt, antik darabokat lehet beszerezni. 
• A Saint Chapelle sajnos félig felújítás alatt állt, de amit láttunk belőle, egyszerűen lenyűgöző szépségű volt. Az égbe magasodó gyönyörű rózsaablakokon 11ezer(!) különböző jelenet rajzolódik ki a Bibliából, mind rendkívüli odafigyeléssel és gondossággal megfestve. Persze, messziről színes tintapacának tűnnek, de otthon megnéztem őket kinagyítva. Szenzációs művészet ez.

Az utazás csúcspontja mégis csak egy éjszaka volt: Egy éjszaka a Montmarte-on és PÁRIZS BELVÁROSÁBAN, azon belül is a város SZÍVÉBEN...

Utolsó rész várható: 02.26.