Zárásképp eljött tehát az utazás csúcspontja és a befejező rész a trilógiában: Eltölthettünk egy éjszakát Párizs belvárosában (illetve másnap körülnézhettünk az Eiffel-toronyból)!
Mindez magában tudom, nem nagy cucc, minden utazási iroda ilyet szervez, DE EZ MÁS volt, mint a megszokott.
Este 8-kor indultunk a hotelből, utunk egyenesen a Montmarte-ra vezetett. Út közben volt szerencsénk elmenni a Moulin Rouge előtt, ahova kb. fél km-es sor állt. 
Ahogy odaértünk, tudtam, hogy tetszeni fog. Az egész negyed egy dombtetőn fekszik, ahonnan a tájat szemlélve egész Párizs tárul a szemünk elé. Már szürkület volt, így felfelé menet már a félig kivilágított várost láthattuk. Jártunk a Sacré Coeur-ben is. Aztán szabadidőt kaptunk. A Montmatre butiksoraiban/rengetegében szó szerint elkalandoztunk, a tömeg elnyelt minket és sodródtunk az árral, közben kiélvezve a francia muzsikát, ami mindenhonnan szólt, és élvezve ugyanúgy az atmoszférát és a varázslatos hangulatot, amely leírva valószínűleg vissza nem adható. Boltról boltra jártunk, beszereztünk egy-két apróságot emlékbe. A gyönyörű vintage butikok voltak a kedvenceim, ahol olyan dolgokat lehetett kapni, melyek visszavittek az 1930-as évek Párizsába, s emellett régi pergamen illat áradt az efféle helyekről.
Ezek után visszafelé indultunk, kanyarogtunk a sötét utcákon, végighaladtunk a Szajna mentén és egyben tartottunk vissza a hotelünk felé is. Csalódott voltam, hogy többet meg sem állunk... 


...Aztán egyszer csak a kihunyt a neonzöld világítás, a buszban teljesen elsötétedett minden és ahogy közeledtünk a kivilágított Eiffel-toronyhoz, megszólalt EDITH PIAF: La vie en rose című ZENÉJE! (https://www.youtube.com/watch?v=0feNVUwQA8U)  Megállt számomra az idő. Úgy éreztem magam, mint egy kisasszony, aki akkor lépett ki egy francia filmből. Libabőrös lettem, a torkom gombócba szorult, a szemembe könnyek szöktek. Fantasztikus volt. Megható, amikor egy álom válik valóra, főképp, hogy ÍGY VÁLT VALÓRA. Suhant a buszunk a Szajna-parton, gyönyörű volt minden. Minden megszépült. Nem tudom, ki találta ezt ki, de ennél jobb nem is lehetett volna...
...DE lett jobb. Egyszer csak a busz elkanyarodott és egy emelkedőhöz értünk. Amikor felértünk, tudtam, hogy ez az a hely, ahol a legtöbb Eiffel-tornyos kép készül, Trocadero. Hiszen ez az a hely, amit csak a Szajna választ el a gyönyörű Öreg Hölgytől! Felértünk, kiszálltunk és AMI OTT FOGADOTT, ARRA NEM VOLTAM FELKÉSZÜLVE. Teljes valójában, pontosan szemben ott állt a hatalmas, kivilágított Eiffel-torony. S abban a pillanatban, ahogy megálltunk előtte, pontban 23:00-KOR, elkezdte a fényjátékot, pompázott, akárcsak milliónyi apró csillag fenn az égben. Én pedig csak álltam és néztem ezt a varázst, közben kissé idétlenül kommentálva a videót, amit készítettem. Értelmes szavak nem jöttek ki belőlem, amit pedig mondtam, alig hallható, hiszen a megilletődöttségtől a hangom el-elcsuklott. 
Aznap este úgy tértem aludni, hogy folyamatosan ezen jártak a gondolataim, s bevallom, most, 2014. február 27-én is torokszorító érzéssel, s meleg szívvel írok ezekről a csodálatos pillanatokról, már amennyit látok épp a képernyőből. Egész életemben emlékezni fogok erre az éjszakára/utazásra és a sok köszönet sem maradhat el:

- Elsősorban a családomnak, hogy ilyen rendkívüli érettségi-ajándékkal leptek meg és lehetővé tették az utazást,
- Másodrészben a Páromnak, akivel együtt élhettük át az egész varázslatot,
- Az utazási irodának, amely ilyen különleges éjszakával ajándékozott meg
- És végül Nektek, az Olvasóimnak! Köszönöm, hogy ilyen nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadjátok az összes írásomat, nagyon sokat jelent, hogy biztattok!

Ahogy ígértem, folytatom a Párizshoz kapcsolódó irományt, bár lelkesedés és kedv híján kissé nehéz lesz. Mégis úgy érzem, hogy írnom kell, tehát írok is! :)

Az előző posztomat azzal fejeztem be, hogy némiképp hűvösnek volt mondható az időjárás Párizsban, míg itthon tombolt a +45 fok. Mit volt mit tenni, - magyar ember nem hülye ember - "hajmosás" fedősztori alatt befűtöttem hajszárítóval, mondván, miért is ne?! Nos, 5 éjszakán keresztül fűtöttünk a hajszárítóval (lehet, hogy azért ment tönkre??! ez tényleg most ugrott be), mivel a légkondícionáló berendezés csak hűtésre szolgált. Erre már rögtön azután rájöttünk, hogy első este feltekertük 25 fokra és a szobában egyből 19-ről 15 fokra csökkent az átlaghőmérséklet, szóval inkább nem próbálkoztunk, mert a végén megjelentek volna a fürdőszobában a jégtáblán úszkáló ilyen-olyan sarkköri állatok. 

A következő gondot a 3 csomagnyi töltős elemem lemerülése okozta, hirtelen mindegyiknek elege lett belőlem, vagy a nyomáskülönbségből, vagy egyszerre a kettő, de nagyon nem óhajtott működni, így persze minden "legfontosabb pillanat" képnél szépen elsötétedett a kijelző és erőszakosan kérte, hogy cseréljek elemet, de nem cseréltem. Mérges lettem. Megoldottuk, egy 5 mp-el rendelkező kamerás telefonnnal fényképeztük végig az egész utat... Nem mondok semmit, sokkal jobb volt, mint a semmi. Milyen jó, hogy vittem videokamerát, így legalább azzal meg tudtam örökíteni a legszebb pillanatokat, s ezzel emberközelibb az egész és bármikor visszanézhető!
Az utolsó probléma, amibe ütköztünk, hogy a franciáknál a reggelin kívül semmi sem nevezhető normális ételnek. Fantasztikus volt minden reggel arra lemenni, hogy az igazi frissen sült francia baguette illata járta be a reggelizőt, a croissant isteni finom volt. Hiányoltam a sajtokat - mekkora sajtimádó népség a francia - minden reggel lyukacsos Pannónia sajt várt minket, se egy kis Camembert, se egy kis Saint Agur, de a reggeli így is zseniálisnak volt mondható. A vacsiról inkább most nem ejtek szót, illetve egyet mégis: félig nyers-félig sült csiga avagy zúza díszelgett zöld saláta ágyon (?? vagy mi volt az, fikuszlevél? örök rejtély, lehet, hogy felfaltam egy pálmát...). Nem tudtam eldönteni, nem is akartam, most se szeretnék róla hosszasan elmélkedni. A vacsorák ilyen kaliberűek voltak. És megettem mindent, mert éhes voltam...Grr. Borzongok.

Ha összegeznem kéne, akkor viszont azt mondanám: minden bonyodalom ellenére, életem egyik legjobb útja, utazása!
• Hol kezdjem? Láttuk a Loire-menti kastélyokat, melyek különböző remek megoldásokkal szolgálták az akkori korok igényeit, s emellett remekül megfeleltek a főúri igényeknek, pompának. A Versailles-i kastély maga a csoda - leszámítva azt a sokkoló tényt, hogy XIV. Lajos korában a sarokba ürítettek, de szó szerint. Persze, kastélyra és több ezer hektáros kertre volt, de illemhelyre már nem telt a "szűk költségvetésből", így kell ezt, kicsire nem adunk. Számomra megdöbbentő, hogy míg 'odakinn' több ezren haltak éhen, a királyt nem érdekelte az egész és élt, mint ahogy a mondás tartja. (Akárcsak ma, de politikába most nem megyek bele.) Borzalmas kor lehetett, mellesleg. A pór népnek, úgy értem.
• Jártunk a Louvre-ban, illetve a Notre Dame-ban (1.rész, nem részletezem). Együtt említem őket, mert csalódtam sajnos. Csak a tömeget látni, semmi mást, mindenki lökdösődik. Főleg a Notre Dame-ban. Egy szent helyet nem ily tisztelet illet meg. Louvre: ember a köbön. Botrányos. Hatalmas. Ennyi. De nagyon szép mindemellett, hiszen nagy része királyi palota volt, alapvetően tehát fenséges és méretes.
• A Musée d'Orsay és az Invalidusok Dómja nagyon-nagyon tetszett. Sétáltunk (futottunk inkább) egyet a Tuileriák Kertjében, hajóztunk, sétáltunk a Szajna-parton, néhol igazi harmonikás francia muzsikaszó ütötte meg a fülünket, így ez megadta a kellő hangulatot az abszolút romantikus andalgáshoz. 
Ebből az összképből persze nem hiányozhattak a kis part-menti boutique-ok (butikok), ahol könyvet, festményt, antik darabokat lehet beszerezni. 
• A Saint Chapelle sajnos félig felújítás alatt állt, de amit láttunk belőle, egyszerűen lenyűgöző szépségű volt. Az égbe magasodó gyönyörű rózsaablakokon 11ezer(!) különböző jelenet rajzolódik ki a Bibliából, mind rendkívüli odafigyeléssel és gondossággal megfestve. Persze, messziről színes tintapacának tűnnek, de otthon megnéztem őket kinagyítva. Szenzációs művészet ez.

Az utazás csúcspontja mégis csak egy éjszaka volt: Egy éjszaka a Montmarte-on és PÁRIZS BELVÁROSÁBAN, azon belül is a város SZÍVÉBEN...

Utolsó rész várható: 02.26.