Ma két filmet is megnéztünk a párommal: Last Vegas, illetve Minden6ó.
Nem tudom, kinek mit mondanak ezek a címek, de ez után a két alkotás után úgy éreztem, hogy az életemből megérte ezt a 3 órát a két filmre szánni. Olyan szinten megérintett mindkettő, hogy még most, fél óra után is a hatásuk alatt vagyok. 
Mindkettő film vígjátéknak volt titulálva, na egyet elárulhatok: csak akkor fogom megnézni őket újra, ha végső elkeseredésemben nem lesz más és már nagyon sírhatnékom van.
Tanulságos és keser-édes volt számomra mindkét film.
A Minden6ó utolsó 10 percét végigbőgtem, igen, nem túlzok, potyogtak a könnyeim rendesen. Megérintett, legbelül a lelkem mélyén és olyan helyre talált, ahová nem sok minden jut el. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy ezt azért kellett MOST látnom, nem előbb és nem később, mert a következő fél évben nagyobb szükségem lesz Istenre, mint bármikor máskor. És ha netán valami nem úgy sikerül, nem kell bánkódnom, mert ahogy már egy előbbi, korábban megírt posztom tanulságaként írtam, Isten mindig tudja, hogy mit csinál és azt a valamit sosem teszi véletlenül. Soha. Én ebben hiszek. Hozzáteszem, a rész, amikor Steve Carell (Evan) a híradóban hablatyol, rendkívül derűs pillanatokat okozott. De összességében a film mélysége érintett meg.

A Last Vegas hasonló tanulságokkal szolgált, más szempontból. Az elején - illetve a közepe felé is - kicsit Másnaposok Trilógia koppintásnak gondoltam az egészet, de a végére megtetszett, nem tudom miért, volt benne valami elragadó báj. Sokunkat biztosan hidegen hagy  - 19 évesen hogy a bánatba ne hagyna?! - az öregedés gondolata. Ha valaki megnézi ezt a filmet, aki elég érett hozzá, na Ő biztosan el fog rajta gondolkodni. 

A felszínen az egész egy nagy buli, de a mögöttes szálak, amik komolyabb témákat latolgatnak, zseniálisan átszövik ezt a felszínes vidámságot. Őszinte képet nyújt az igaz barátságról, annak áldozatairól, a lemondás fogalmáról, ami akár egy egész életet is determinálhat. Arról, hogy milyen lehet a megöregedés, ennek elfogadása, vagy éppen tudat alatti elutasítása. És legfőképp arról, hogy soha ne akarjuk átverni önmagunkat... (Ezt most szándékosan hagyom három ...-tal a végén).
Nos, számomra a film efféle üzeneteket hordoz, mindazok ellenére, hogy finoman be van csomagolva egy felszínes buliba, melynek a helyszíne mi más lenne, mint Las Vegas?!

Így ajánlom ezt bárkinek, aki érdemesnek találja az idejét az ilyesfajta filmek megnézésére.

Nos.Elhatároztam magamban egy csomó dolgot. Többek között azt, hogy lejárok futni minden második este a háztömb körül, amint elkezdődik a 2.félév az egyetemen. Többek között azt, hogy rögtön elkezdek tanulni, ha van valami új anyag, hogy ne járjak úgy, ahogyan az első félévben. Többek között azt, hogy most valami 'szenzációs' posztot fogok írni.

Update info: egyik sem sikerült.

Na, viccet leszámítva körülbelül olyan fáradtnak érzem magam, mint gimnázium első évében. Pedig nem kéne, nincs semmi nehézség az egyetemen, a nagy titok: tanulni kell. 
Mégis a mai első számvitel előadáson pislogtam, mint pocok a lisztben és mindeközben a társadalom egyik kevésbé hasznos tagjává kezdtem érezni magam. Ebből a némiképp negatív állapotból csak az mentett ki, hogy kiderült: szerdától ismét lehet menni teniszedzésre és ez finoman szólva igen csak jót tett a lelkivilágomnak. Ami pedig ennek tetejébe megkoronázta a napomat, hogy magamnak főzöcskézhettem vacsorát. Egészen jól sikerült, így végtére is a számvitelen bejött gondolatokat felváltotta a jókedv. Eljutottam odáig, hogy megértem a tananyagot, ha majd meg kell értenem, vagy ha úgy adódik, hogy egy kínos vészhelyzetbe kénytelen vagyok arra összpontosítani (mint ahogy már sokszor előfordult velem).
Még valami. A nap csúcspontja az volt, amikor a nemszabadkimondani, mert nemreklámhelye LIDL-ben rátaláltam a kb. 13 éves korom óta keresett RELAX-PÁRNÁRA. Mondanom sem kell, rögtön lecsaptam rá 6 évnyi vadászat után.

És eljött az a pillanat, hogy ismét megállapítsam: minden blogbejegyzésem végére lesz valami tanulságom - ennek ellenére nem én vagyok a Magyar Népmesék, egyelőre.
Tanulság: eljutottam a poszt végére odáig, hogy végül is nagyon jó nap volt ez a mai. Ha mindenben a pozitívat és a szépet keresem, az élethez is jobb kedvvel állok hozzá!