Nem véletlen a cím. 
Kell egy kis idő, amíg a hibernált állapotból felocsúdom, és ismételten szentségelek egy sort, hogy megint nem írtam vagy jó 3 hónapja biztosan.

Annyi minden történt, hogy kevés lenne ide ez az amúgy rengeteg rendelkezésre álló hely. Megpróbálkozzunk? Igen.

Valahol ott vesztem el térben és időben egyaránt, hogy elkezdődött a félévem és nagyon örültem, hogy történnek vagy történni fognak a dolgok. Ezek a dolgok a következőképp alakultak: felsőfokú angol nyelvvizsga első szóbeli próbálkozás - kasza. Nem a show, hanem az, hogy megvágtak. Idegesítés céljából véletlenül pont úgy kalkuláltak, hogy 2 ponton múljon, mert hát, lássuk be, nincs ennél idegesítőbb. Ja, de, van.

Az sokkal rosszabb, hogy az 5 fős szemináriumi csapatodban rajtad kívül vannak négyen (micsoda kalkulációs képességek) négyfele mindenhol, mindenféle egyéni problémával, neked viszont a félévi jegyed, ezzel együtt az ösztöndíjad és a pénzed múlik ezen, de nem számít, adjunk be összehányt, utolsó pillanatban összedobott, "nincsjobbdolgom, 8órátmelóztamvele" beadandókat. Ja, hogy nem is csak úgy kell, hanem a tanár rokonának segítettünk ezzel a szakdolgozatban? ...Szívesen. Ezt nevezzük ma magyar oktatáspolitikának.

Ezt az amúgy kilátástalan szituációt pedig az abszolút jókor levő TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) csak még jobban feldobta. Rájöttök, hogy mindketten elnéztétek a határidőt és van fél napotok összerakni a nulláról egy 25-30 oldalas tudományos megfogalmazású szöveget... nem nagyon kívánom senkinek. Aztán persze a kedves kis bírálat után ezt be is kellett mutatni, egy prezentáció keretében.
Izgalmas volt. Ott állsz kint, elmondasz a partnerrel egy 10-15 perces monológot, majd az utolsó, "fú, ennek kell a legjobbnak lennie" diát, azaz a zárást totál elrontod... Miért is?
Nem tudod. Kikapcsol az agyad egyszerűen. Kinézel az ablakon, megállapítod, hogy baromi szép idő van és hogy az a piros régi Toyota Yaris M-es rendszámmal mindjárt nekitolat a mögötte állónak, de basszus, nem sikerült neki; mindeközben természetesen folyékonyan el kellett volna zengened, hogy a duális oktatáspolitika fejlesztésének milyen szerepe lehet a váratlan kezelésének és az emberismeret hiányának problematikájában. Hát nem volt folyékony. És nem zengett. Ezek után úgy éreztem, több esély lett volna arra, hogy felhív Benedek Pápa otthon a vonalason, minthogy elérjünk bármilyen helyezést. De elértünk, harmadikok lettünk. Juhé!

Az első pozitív csalódás után sorra jöttek a jó dolgok: megyünk Montenegróba szakmai gyakorlatra, másodszorra sikerült az angol felsőfok is, plusz angolból is kellemes sikert értünk el, egy prezentációs nap keretében, mely után 35.000 forint értékű könyvjutalomban részesültünk. Szépen beérik minden... Idő. 

Most kifogytam az ihletből, illetve ha nem hagyok semmit a következő alkalomra, nem lesz izgi. Szóval mára ennyi.