Valahogy az volt az érzésem, hogy régen írtam. 
És tényleg. 
Nagyon elfoglalt voltam az utóbbi hetekben/hónapokban, halmokban állt a ZH, beadandó, stb. kupac az asztalomon. Minden anyag feldolgozásra várt.
Most jönnek a vizsgák, de gondoltam két szusszanatnyi idő közé befér egy új poszt. 

Legutóbb a hitelességről csepegtettem pár szót és roppantul kitartottam amellett, hogy ha belevágunk valamibe, akkor fejezzük is be, aztán jött ez a jogi-igazságügyi dolog, amiről annyira szentül meg voltam győződve, hogy nekem pont 120km-rel arrébb, levelezőn, szakdolgozatírás évében kell azt elkezdeni. Jó pap holtig tanul, tartja a mondás, de azért néha biztos ő is tart pisiszünetet. Megdöntve a saját állításomat, így felállítottam egy paradoxont, mert mégsem kezdek el második szakra járni az alap mellett, helyette lehetségesebb az, hogy "kiruccanok" Erasmus programmal valahova, lehetőleg Francia- avagy Svédország környékére és feltornázom az átlagomat 4,9 környékére. Na, ennyit rólam meg a nagy terveimről, amik kb. 2 óránként változnak...Holnap még úgy is megírom, hogy meggondoltam magam és inkább a Hindusztáni-félszigeten leszek tevehajcsár, másodállásban.
Ami változott, ezen kívül, az az egyetem, meg úgy az egész. Beindult, még jobban, mint eddig. Nem baj, csak úgy megjegyeztem magamnak, hogy milyen szenzációs oktatáspolitika áll amögött, hogy az embereket igazán a 3. félévben kezdik kiszűrni, meggyömöszölni, miután kiperkálták a 2x 150.000 Ft-ot, ezek szerint a semmire, mert úgy repülnek sorban az egyetemről, hogy még a Göncölszekér alváz-számát is le tudják olvasni... Na, egy szó, mint száz, zseniális logikát véltem felfedezni ebben az egészben.
Aztán...megszereztem a jogsit, de továbbra is azt állítom, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy tudok vezetni. Ezt senki nem hitte el nekem egészen addig, míg a Baracskai-dombon felfele menet a régi 7-es úton, koromsötétben, kivilágítatlanul egy félrészeg biciklis be nem csámpázott a kocsi elé/alá és kishíján szörnyet nem halt a 90-es tempómtól. Ezek után természetesen felnyomott idegállapotban semmi nem sikerült vezetés terén, a kocsi még az 1-est sem úgy vette be, ahogy kellett volna, ennek következtében egy mögöttem álló fazon azt hitte, hogy villogni akarok a motortúráztatással, mert nyilván egy fél autóseggnyi nagy kék-fehér TÉ betű nem elég segítség levonni a konzekvenciát, hogy én mazsola (szó szerint ijedt szőlőszem - akkor) vagyok. Hogy érezzem a törődést, az idegtől megviselve kipattantam a kocsiból, majd szintén az idegtől elbőgtem magam, mint egy ovis, aki rájön, hogy nincs is télapó (gondoltam vigyünk bele aktualitást, jön a Karácsony), mert este vezetni szarvas - javítva: kivilágítatlan biciklisek - veszélyben nem túl felemelő egy frissjogsisnak. Ez a trauma azóta annyira belém tette az ideget, hogy 4 autónyi üres helyre is csak és kizárólag a felezővonalra vagyok képes beparkolni minden szándékosság nélkül.
Hát, ilyen az én formám :)
UI.: csókolom az összes JÓ női sofőrt, respect nektek.