Szóval Amerika. Olyan gyorsan elillant és már most hiányzik. Minden nehézségével együtt azt mondanám, még ezerszer végigcsinálnám és imádtam. Most összefoglalom nektek a legfőbb dolgokat, különösen azokat, amik különbözőek az európai életünk momentumaitól. Lesznek még beleszőve kalandok is nyilván, meg minden, ami jön. Élvezzétek, enjoy!

Ott hagytuk el egymást, hogy buktatók, nehézségek, szar a fizu, rossz a közlekedés, a resortosok nem segítenek, stb. Hozzászoktunk. Átvettük az életformát, az attitűdöt. Ami azt kell mondjam, imádnivaló. Mindenki empatikus, tündérbogár. Vagy nagyon beszívott. Vagy mindkettő egyszerre. Colorado egy külön fogalom. Tündérország, valahol Amerika szívében, ott középen a Sziklás-hegységben, egy elvarázsolt világ. Az embereknek meglepő módon ott is vannak gondjai. Talán több is, mint a tied, vagy mint az enyém. Két-három állásban dolgoznak, hogy fenntartsák magukat. Tök megszokott dolog. Furcsán néznek rád, ha csak egy munkád van kb. Mégis szívből nevetnek, munka után elmennek random kempingezni, iszogatni, barátokkal időt tölteni. Mindig, mindenben (!) segítenek, nyitottak, befogadóak. Példa: kolléganőm elcseréli a saját szabadnapját... csak hogy a magyar brigádot el tudja vinni kirándulni Denverbe. Ingyen. És nem ritka. Vagy, másik példa: másik kolléganő egész nap főz, mert a kis jöttment magyarka még sosem sütött pillecukrot. És milyen jó móka lenne feldobni az estéjét meg az utolsó hetét. Úgyhogy a vendégségre készül és sürög forog. Vagy: Ádám és a kései hazajutás. Kollégák tömkelege ingyen fuvarozza legalább heti kétszer, mert "úgyisarramegyek". És még kérdezik, hogy miért mennék vissza... na.

Ha már említettem, igen, legális a fű, a sörök pedig (a kézművesek) ütnek, mint magyar kátyús úton a buszkerék. Igen, próbáltuk, mielőtt bárki megkérdezi. Igen, énekeltem is hangosan éjfélkor kisvárosunk csendes, tücsökciripelős közepén a Made In Hungaria-ból a Csavard fel a szőnyeget! című örökzöld nótát. Jártunk baseball meccsen is, zseniális hangulatok közepette, iszogattunk tetőbárban Denverben. Meglátogattam a sürgősségit, voltam kiesve munkából is. Fél gatyámat otthagytam gyógyszerre, de az EÜ ott olyan, hogy a földről ehetsz. Kiszolgálnak teával, kávéval, meg amit akarsz. Mindenki rólad kérdez és érdeklődik, hogy hogyan kerültél oda. Csodálkoznak, örülnek neked, köszöntenek a hazájukban. Kérdeznek Budapestről, mert legtöbben tudják, ismerik, hogy Buda és Pest és a 'Danube' folyó. A szomszéd város (Edwards) szemészetén 5 napig törzsvendég voltam. Én lettem a lány, aki csak egy kis édességre vágyott, aztán a sürgősségin kötött ki, mert kiverte a szemét. A cukros zacsival. És emiatt leszakadt a szaruhártyája. Fogadok azóta is ezen röhögnek. Mondjuk én is...

További kételyek eloszlatása. Igen, van Walmart, Walgreens, CVS, TacoBell, Meki, Burger King, Starbucks, Sephora, Banana Republic és minden PONT olyan, mint a filmeken. Ez nem Európa, hogy a belváros olyasmi, a többi le van tojva. Itt minden olyan, de tényleg. Útmenti motelek, pub-ok, nagy Jeep-ek, és közben szól az amcsi muzsika. Tömegközlekedésen húzod a gatyamadzagot, hogy leszállj. Nem kamu, komolyan. Az a szárítókötél jellegű. Ha nem jön a buszod 4 percen belül, a sofőr telefonál. És megmondja, hol jár a buszod 2 percen belül. Ha valakinek nincs pénze jegyre, gyakran elengedik, mert kedvesek. Mindenhol minden spanyolul is ki van írva. A fele lakosság és munkás mexikói avagy puerto ricói. Szóval spanyol nyelvű, egzotikus. Egy idő után megszokható, először nagyon döbbenetes. Ha már szárítókötél, az amúgy nincs. Senki sem tereget. A szárítógép mosás után viszont isteni!! Hiányzik. Van sárga iskolabusz kicsikkel. Nagyon állat. A házak fából épülnek és gipszkartonból. Mindent hallasz és minden hallatszik (és érződik). Lakótárs mindennap betépve, maximális fűszaggal, mert igen, van ilyen. Persze feljön minden, szag + füst kombóra érsz haza. Most, hogy írom, elfogott a második honvágy. A fickó amúgy szociopata. De ez csomagajánlat, szóval vele járt. Következő fázis: Egy idő után rájössz, hogy mindenki füvezik. Ezért tompa mindenki. Az sem tűnik fel kollégának, hogy a szemem miatt jegeszacskóval járom a házat. A fejemen. 2,5 napig. Ja, tökre természetes dolog. A fűnek minden formája létezik. Elszívós, sütibe rejtett, csokiba/bonbonba megevős, nyalókás, ésatöbbi. Csak az italboltban vannak piák. Nem ihatsz közterületen, mert jön a Sheriff és elvisz. Italt csak papírzacskóban deportálhatsz a lakásodba.

Továbbá. Kerek a kilincs. Eszes! A medvék miatt ugyanis. Colorado, mitmondjak. Vad tájak, hegyek. Nincs ágyneműhuzat. Ágytakaró van, de huzat nem. Vagy mosol mindent, vagy semmit. Sehol nem kapni huzatot. Walmartban sem, ahol amúgy minden van - mindent értsd szó szerint. Minden hatalmas. Az adagok, a kocsik, a háztartási gépek. Kivéve a popcorn. Abból a legnagyobb a hazai közepes. Logikát ne keress. Másfél kiló M&M's alap, hogy jön minden vásárláskor. A Walmartban a legjobb a hajpakolás amúgy. Minden gallonos vagy fél gallonos a boltokban. Tej, tea, naracslé. Van dobozolt főtt tojás pucolva is a lustáknak. Lehet kapni Windexet - Bazi nagy Görög lagzi rajongóknak mondom. Nem tudom, hogy jó-e szúnyogcsípésre és kiütésre. Mindenki azt mondja, hogy nincs paprika. De, van. Ne aggódjál magyar, tudsz főzni jó perkeltet a mirelit pizza mellé. Posta is van, de csak postafiókba kérhetsz cuccot. Ha nem oda kéred, akkor senki nem viszi házhoz. Szó nélkül visszaküldik a csomagot. Tapasztalat. Futár is van, olyan menő, filmes autóval. Jön a FedEx vagy a UPS ember. És otthagyja a csomagot az utcán az ajtód előtt. A kutyát nem érdekli. Lehet benne akármi, az ott fog várni téged a nap végén. Ugyanúgy. Durva.

Július 4. az, amikor még az is részeg, aki nem. Minden kék-piros-fehér lesz. Virágok, házak, fények, sütik. A házakat feldíszítik giccsparádéba. Illetve olyankor még viccesebb a nevem. Merthogy ugye cicát jelent. Mindenki ezen szórakozik 3 hónap után is. Cukik, vicces tényleg. Van a kolléganőmtől egy ajándék pólóm is emiatt. Mew-mew:)
A coloradoiak viszont nem szeretik Trump-ot. Ezt ki is fejezik. Gyakori a magassági betegség. Elég kegyetlen. És független Trump-tól. Vagy ki tudja. Mindenkinek van kocsija. Érthető, kell is. Mindenki kirándul - ez is érthető, én is szétjártam volna a lábam, ha lett volna kocsi, amivel elmegyünk - nem csak 2 várossal - odébb.

Gyönyörű a táj, gyönyörű az egész állam. És boldogan írok ezekről, mert tudom, merem remélni, hogy nem utoljára jártam ott. <3

Utóirat: arra a hegyre ott én még egyszer felmászom. 

***ENGLISH Version***

Well, America. Everything seems so far now. It just happened so fast and I already miss it. With every difficulty and struggle, I would do this summer again and again a thousand times. At the end, I just simply loved it. In this post I will conclude the most important things – cause I promised vlogs and videos and posts and stuff but did not manage to do that. Sorry. I will include some adventures, funny stories and everything that comes into my mind. Enjoy.

My last blogpost was basically about how difficult it is to start a normal life as a European in America and how we had a beautiful fight with our program leader. We learned to let things go. We got used to everything. We got used to the lifestyle and we took a little bit of the Colorado attitude, which is adorable. Everyone is so so kind and empathetic. Or high. Or both maybe. Colorado would worth a separate post. That is Fairyland, in the heart of America. And so now you understand every word of the song: Rocky Mountain high.:)
Surprisingly people also have problems there. Maybe more than I have, maybe more than you have. They have two-three jobs. It is normal there. Still, the attitude is what makes it so different. People there still laugh from the bottom of their hearts, they go for a random camping after work, they go to drink, to spend time with their friends, etc. They help you in everything, they’re open and friendly. For example my colleague changed her day off just to bring some Hungarians – including me – to Denver. And these type of acts come naturally. You do not have to ask for it. Or my other colleagues were preparing some delicious food and helped us experience a real smore’s night. These kind of things just really warmed my heart and made my days. Or there was also Adam, who only had a bike to ride. Yeah, why not, after a wedding in the restaurant at 2 am. In pitch dark. His colleagues gave him a lift at least twice a week for free, because ’i live nearby, i’ll take ya’. So do not ask me why I already want to go back to the land of kindness.

I mentioned being high and stuff, so yeah, there you go. Weed is legal. Handcrafted beer is (not as strong as a Hungarian Pálinka) kinda strong. You’re on a higher altitude, alcohol hits you and affects you differently. Yep, we tried both. Yep, I was singing random Hungarian songs at midnight in our little silent village. Guess everyone loved me then. We’ve been to a baseball game, we’ve been drinking at our favorite rooftop bar in Denver. I visited Urgent Care, I had sick leave as well. I left half of my salary at the ER, but healthcare there is like a different dimension. They serve you with tea, coffee, water or anything you want while you wait. Everyone is asking about you, they are interested in how you got there. They wonder, they are happy for you, they welcome you in America. They ask about Hungary, Budapest and usually they know that there is a Buda side, a Pest side and the river Danube. Btw, I was the most loyal guest of the next village’s eye specialist office for 5 days in a row. I became the girl who was craving some candies and ended up at urgent care because she had a corneal abrasion (meaning: the upper layer of my eye was scratched and ripped off). Just a freakin’ edge of a candy bag and a wrong move. I bet they still laugh at this story. So do I…

For further info. Yes, there is Walmart, Walgreens, CVS, TacoBell, McDo, Burger King, Starbucks, Sephora, Banana Republic, etc. and everything is like in the movies. Even the movie theatre is like in the movies. Motels along the road, pubs, Jeeps, spiced with some American music – usually rap songs. If you travel by bus – public transportation – you pull that signal cord. I mean, really. Hysterical. If someone doesn’t have money for a ticket, sometimes chauffeurs just let go. Also, everything is written in Spanish as well. There are a lot of Spanish-speaking people around. At first, it is unusual. After a week you absolutely get used to it. I mentioned the cord. There is no reason to hang out your clothes. You have the drier. God, I miss it! There are also yellow school buses. With kids. So cool. Houses are made of wood and drywall. You hear and feel everything. Literally. Flatmate (alias Roomie) is high every day, cause yeah, why not. You get home to the typical weed-smell. Gosh, I’m (second) homesick now. So this is a package deal, but you get used to these everyday things. Like weed. Lol. Next phase: you realize that almost everyone is high all the time. So Roomie doesn’t even notice that I go everywhere with an icebag. On my face. For 2,5 days. Because that is f&_king normal. Never mind. Weed has all forms that you can imagine. Smoking weed, eating weed in cookies or chocolate bonbons, lollipop with THC, etc. Alcohol is only in the liquor store. You cannot drink in public because they take you in. And you can only sneak alcohol into your apartment in a paper bag.

Moreover. Handles are rounded. Clever. Because of the bears. Who can visit you or your food anytime. Cute. That is Colorado. Wild landscapes, mountains. But still amazing for me. There is no duvet cover. At all. There is duvet, but you either wash everything or nothing. They are in every color, shape. Took us 2 days to figure this fact out. Everything is huge. Portions, cars, household machines. Except for popcorn. The biggest is EU-size medium. 1.3 kg M&M’s is a basic to buy. In Walmart, haircare products are the best. I mean it. Everything comes in gallons or half a gallon-size. Milk, tea, orange juice. For lazy ones, there are also cooked, peeled eggs in boxes. Hilarious. You can buy Windex – this part is for ‘My Big Fat Greek Wedding’ fans only. Idk if it is good for mosquito bites, but still. Everyone says there is no “paprika powder”. No worries, there is. So Hungarian people shouldn’t worry. We can cook a Hungarian stew – in case frozen pizza is not fancy enough. There is USPS. The post office. But it is dumb. You can only order to the p.o. box. They do not deliver anything to your home, even if they have your exact address. They automatically send it back to *wherever it is coming from*. I experienced it. There is the courier as well. They drive those cool vans you see in the films. FedEx/UPS guy comes, and leaves the package in front of your door. At the street. Nobody cares. It can be anything. It will wait for you at the end of the day. I mean untouched. Incredible.

4^th of July is the day when even sober people are drunk. Everything becomes blue, red and white. Flowers, houses, lights, cookies. Houses are dressed in the most vicious decors you can see. Also, my name is funnier at that time. Kitty, yeah, I know. Still funny after 3 months. I got a t-shirt because of that. Thank you Ola. Mew-mew:). Other facts: altitude sickness is really common. It kills you, I tell ya. And everyone has a car. Which is understandable. Everyone is going on trips, hikes, excursions. Which is freaking understandable. I would have hiked my ass off as well if we had a car to just visit some further places. The Vail Valley itself is wonderful, but still. Colorado is beautiful, the landscapes are amazing, people are awesome. I am writing about these things happily, because I know, I dare to hope that I will return.

ps.: Once in my lifetime I will conquer that mountain on the photo.

Na Kedveseim, újra jelentkezem/ünk. Arra készüljetek fel, hogy ez egy nagyobb lélegzetvételű poszt lesz, de tudom, akit érdekel, az úgyis velünk marad és elolvassa. Ma van a 13. napunk az USA-ban. Most lett annyi motivációm, hogy idebrekegjek valamit a kicsit sem kihalt blog oldalamra, amire igen ráférne az újjáélesztés. Ha valaki megkérdezi, hogy összességében élvezem-e az ittlétet, a válaszom: IGEN. Ha valaki azt kérdezné, hogy nehéz-e itt kint, azt felelném: IGEN.

Itt vagyunk Amerika közepén, 2500-4500 méteres hegyekkel körülvéve, ami valami varázslatos hangulatú. Mindig szerettem volna a hegyekben lévő luxusszállodák egyikében kipróbálni magam, és azt kell mondjam, nem csalódtam, mert az érzés tényleg teljesen olyan. Olyan… Alpesi, tudjátok. Ma például, ahogy sétáltam be a folyosón munkába, bajor harmonika szólt, és nagyon elragadó volt. 
Ha közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, akkor amúgy sajnos tele van bibivel a dolog, és ezeket nagyon nehéz úgy összerakni, hogy a munkában én is és Ádám is a teljesítőképességünk maximumán tudjunk pörögni.

1. Magamat már egytized részt veszpréminek valló ember lévén megszoktam, hogy 30 perc alatt bárhova eljutok gyalog, és ezt értsük úgy, hogy a város elejétől a város végéig. Ez itt nagyon felejtős. Itt 30 perc alatt eljutok a legközelebbi buszmegállóig, esetleg egy élelmiszerboltig, tehát lássuk be, amikor azt mondják, hogy itt minden iszonyat távolságokra van, és mindenki kocsival közlekedik, az nem véletlen egybeesés. Legelső esténken esett meg, hogy S.O.S. kaját és tisztítószert óhajtottunk vadászni, persze mikor máskor, mint 10 órakor. 26 óra ébrenlét után, sötétben, idegen helyen, ott, ahol még a sarki közértbe is kocsival járnak, igen megrendítő élmény volt kisétálni a Spar méretű üzletbe (aka City Market). 2 percenként néztem hátra, és könyörögtem, hogy ne jöjjön senki leütni egy kisbaltával, mert fél órával az érkezésünk után nyilván se gázspray, se kés nem volt nálunk, meg már amúgy is alig láttunk ki a fejünkből, én csak foltokban. Olyan volt, mint egy zombiapokalipszis. Zárójelben megjegyzem: mindketten hozzászoktunk relatíve rövid idő alatt, hogy itt ez van, nappal sem látni gyalogost, így legalább messziről kirí a nem létező tömegből, hogy megjöttek a magyarok.
   
   
2. A közlekedés valami elképesztően borzalmasan katasztrófa. Ha eddig szidtátok a BKV-t, ÉNYKK-t, esetleg Volán-t, hát itt megtanulnátok értékelni, az Hétszentség. Nekem még csak-csak oké a dolog, mert 80 perccel indulok korábban, aztán 20 percet téblábolok a városban meló előtt, hazafelé meg rohanok, mint egy őrült, mert a 19 órakor véget érő műszakomhoz 19.05-kor van egy busz, ha azt bukom, akkor mehet a taxi/Uber/buszmegállóban csövezés. Ebből az utóbbi kettő már megtörtént, és ez még csak a rohadt ÖTÖDIK napom a munkában. Tekintve, hogy havonta 75 dollárt (cca. 20.000 FT) vonnak a fizetésmből havibérletre, igen fájó pont számomra, hogy hívhatok plusz 20 dolcsiért Uber-t. Köszönöm. Ádám közlekedése rosszabb, de erre most nem térek ki, mert csak felhúzom magamat, őt is, meg mindenkit, de ha valakit meg tudnék gyilkolni amiatt, hogy az Isten háta mögé kell felmásznia egy hegyre, és éjszaka végez, és nincs buszjárata, és nem vihet sötétedés után kerékpárt a tömegközlekedésen, és amúgy is, sz_r az egész, akkor azt gondolom, mindenki tudhatja, hogy mennyire rohadtul haragszunk emiatt. Emellé ugye zárni kell az ajtókat is, kb. mindig, amit a lakótársunk valahogy elhanyagol, mert egy fekete medve simán benézhet egy kis kajáért, plusz feltúrja a szemetet is. Ja, amúgy emberre nem veszélyes. Amúgy.
   
   

3. A melót mindketten szeretjük, habár gyökér kollégák mindenhol vannak. Amellett, hogy mindkettőnket agyon dicsérnek, mindkettőnknél megvannak a buktatók is. Mindketten elég durva fizikai munkát végzünk, erre adok példákat is: Ádám ugye teker/gyalogol 35-35 percet munkába, oda-vissza, 8 órát melózik talpon, törölget, felszolgál, vizet önt, feltölti a készleteket, és segít, ahol tud. Amikor azt mondom, hogy napi 20 kilométer van a lábában, akkor nem viccelek. Nyilván a sajátomról többet tudok mondani, de: én is 8 órázom, ebből összesen 30 percet ülhetek le, 80 perccel előbb indulok, hogy beérjek (lsd. feljebb), néha éjszakába nyúlóan hosszú, amíg hazajövök (köszi ECO-bus), magyarul mindkettőnk napjai a munkából állnak – no surprise – és mindkettőnknek jóval több idő a bejutás is, mint 15 perc (krhmm…ugye). Ha össze kellene számolnom, azt mondanám, felébredéstől hazaérkezésig olyan 15 óra telik el, és akkor még nem csináltam semmit, csak munkába készültem, reggeliztem - hogy ne essek össze a 20 kilós dobozok pakolása közben -, elindultam és elcsíptem a buszt, dolgoztam, és emelkedőnek felfelé is futottam, hogy elérjem a buszomat visszafelé, majd vízszintesbe kerülve 11 órakor már könyörgöm egy kis alvásért, hogy másnap se essek össze. Szóval mit csinálok: napi 20-25 ezer lépést, azaz nagyjából 15 kilométert teszek meg a nem kicsi Wellnessben, ahol egy egyoldalas listát kell 30 perc alatt kivégeznem, és újra és újra. A lista a Leading Hotels of the World sztenderdjeit tartalmazza, olyan részletességig, hogy a samponok és tusfürdők fejeinek hogyan kell állniuk a zuhanyban, de ez csak egy példa. Oshaburi törölközőket hajtogatok és cserélek, erre is vannak előírások (piramis alakban felrakott törcsik), szekrényeket ürítek és töltök köntösökkel, felszolgálok, rendet tartok, rendeléseket veszek fel a Spa Café-ban, rendben tartom a konditermet – igen, az 55 kilós súlyokat is nekem kell egyenesbe hozni -, az egész spa területét, beleértve a külső és belső medencéket ellenőrzöm, rendben tartom a napágyakat, összeszedem a törölközőket, én kezelem az Oxigén Bar-t, magazinokat válogatok, ételeket rendelek, felügyelem a rendet. Ez ugye az előző recepciós munkámhoz képest fizikailag sokkal megterhelőbb, főleg a kisgyerekek miatt, akik nem fogják fel, hogy ez egy relaxációs hely, és ne sikítozz, ne ugráljál a másik nyakára, ne ordíts, stb., ezt 626836284x elismételve egy nap. Van kontaktom a vendégekkel is, azt a részét nagyon szeretem, mert imádom őket, nagyon tündériek, igazi 5 csillagos hely az egész, beleértve a csapatot is, akikkel dolgozom.
   
   
4. Amit kiemelnék még, és ami nagyon új nekünk, az a lakótárs megléte, és a szállásunk. Hasonlítva a többiek apartmanjához, mi konkrétan egy palotában lakunk, de a szó szoros értelmében. Még kandalló is van, ami azért mond valamit. Ezeken az amerikai papírházakon átfúj a szél is, szóval sokat nem törődünk vele, hogy mindent hallunk, jóformán látunk is, de van egy-két dolog, ami nagyon furcsa. Szobaszomszédunk (legyen A, mert B-vel kezdődik a neve - logikus) érett camembert, plusz valamilyen azonosíthatatlan hegyi kecske sajtja az érkezésünk óta a konyhapulton érlelődik. Mondanom sem kell, olyan bukéja van, hogy a vágott virág, amit mellétett asztaldísznek, 2 nap után kirohadt a helyéről. Hát na. Én is nagy sajt-buzi vagyok, Ádám a másik fele, de ha odamegyünk, mindketten sírunk attól a szagtól, és nem értjük, hogy miért kell erőltetni ezt a dolgot. A faszikám amúgy az egyik étterem menedzsere (merthogy négy, azaz négy éttermünk van) ott, ahol dolgozom, és nem értjük a logikát amögött, hogy nem takarít, de a teraszra kivágja a gyönyörű friss petúniákat. Szóval igényes, de közben nem. Tanulmányaink derekáról, a Fenntarthatóság című tárgy utószelétől vezérelve megérkezni egy amerikai háztartásba maga a pokol. Ez az ember a TV-t és az összes lámpát, folyamatosan felkapcsolva hagyja, ez a szó szoros értelmében így van, és nagyon zavaró. Gondoltuk tanítunk neki jó magyar kultúrát, ahol drága az áram, folyamatosan lekapcsoltunk utána mindent, s örömmel konstatáltuk, hogy az ipse fejlődőképes, mert most már ő is mindig mindent lekapcsol maga után többnyire. Magyarország-Amerika: 1-0.

Most nagy hirtelen nem jut eszembe más, ha Ádám fejéből kipattan valami, az is lehet, hogy ő fog írni. Még nem tudok konklúziót levonni, én kimerültnek érzem magam, fájnak a végtagjaim, a lábaim/kezem tele foltokkal, sebekkel és véraláfutásokkal, Ádám is hulla fáradt, talán sosem láttam ennyire megtörten emberinek(?), szóval próbáljuk a szépet látni, csak a körülmények nehezítenek. Mert nem fogok senkinek hazudni, nehéz. Addig is, amíg újra jelentkezünk: vigyázzatok magatokra, és ölelés mindenkinek, aki végigolvasta ezt a borzasztó hosszú írást.
PS.: bocsánat a kicsit alpári modorért, de ennyihez volt energiám.