Egész sokan reklamáltátok, hogy folytassam a kis 3 hónappal ezelőtti sztorimat, így most visszatérek. Pontosabban visszavonszolom magam, mert a mai napon 2 prezentáción és egy szakdolgozati konzultáción felül, 6 órás utazásszervezés feladaton vagyok túl. Kb. mint egy agymosott, de persze írni, azt nagyon tudok. (Látszik, mit szeretek nagyon, ha ezért fent maradok...) 

Arra, hogy tudnám-e csinálni ezt a recepciózást, ígérem, válaszolni fogok, de haladjunk csak időrendi sorrendben.
Hazaértem. Nem pihentem. Rohangáltam. Kicsitpihentem. És most fáradt vagyok.
Szóval, amióta visszajöttem Magyarországra, olyan, mintha abban a népszerű Teve-neveldében (nem tudom, hogy mi a neve pontosan, de játszottam vele olyan 10-11 éve) lehibernáltak volna, és azóta képtelen lennék felocsúdni ebből az állapotból. Olyan szintű krónikus fáradtság van rajtam, amúgy a semmitől, hogy magamra sem ismerek. Érdekes módon ebben a félévben többet aggódtam az egyébként még 2 oldalból sem álló szakdolgozatom miatt, mint a tavalyi félévben a TDK, az angol felsőfok, a prezentációk és a tárgyaim megléte miatt összesen. Ezt azért írom ma, mert úgy tűnik, áttörés történt, és végre sikerült témát találnom. (Itt elfér egy taps.)

Ez a balkáni dolog pedig, hihetetlen, de olyan, mintha meg sem történt volna. Bárki kérdez belőle, olyan, mintha 6 éves fejjel mentem volna ki, és most lennék 30, magyarul, azon kívül, hogy széjjelösszevissza dolgoztam magam, más nem nagyon rémlik. Ja, de. Délután, ha volt internet, sok filmet néztem, és egyszer kirándultunk is, Ádámmal. Igazán nagy sztori szerintem.
A recepciózás viszont elég jól ment, ahhoz képest, hogy nem gondoltam volna ezt elsőre. Ha nem is ez álmaim munkája, biztos tudnám még élvezni azt, hogy emberekkel kapcsolatos munkát végezzek, mert 1 pozitív esemény is képes felülírni sok negatívat, ezt higgyétek el. Minden szónak teremtő ereje van, néha csak egy mosoly az a termés, de olykor egész nagy dolgok születnek belőlük.
És végszónak: továbbra is tartom magam ahhoz, hogy amit adunk, azt egyszer vissza is kapjuk.